Tűzmadár - Fények lyrics
 |
Tracks 01. Intro
02. Szép Hazugság 03. Ébredj 04. Másról Szól 05. Élő Vágy 06. Minden Más 07. Mindig 08. Cirkusz 09. Hazatérés 10. Colombus 11. Tisztulj Világ 12. Fények 13. White Lie 14. Must Feel 01. Intro
[instrumental]
02. Szép Hazugság
Arcod némán, mint egy tükör, úgy mered most rám
Harcolj, nézz rám! Szemedben kietlen táj Ó mondd, miért jó? Miért kellett álmodni mást? Lelkedbe látok, és érzem az átkot, mi szívemet tépi, úgy fáj! Szánalmas béklyó, mi összezárja a szád Most kéne szép szó, most kéne szép hazugság! Szólj, én várok, de szemed az égig ér! Hangodat várom téged elvisz az álom, míg szép lassan alvad a vér! Cserébe mondd el, mit adsz? Hogy lesz így múltam vigasz? Hogy lesz az árnyékból fény? Ágyamban szerelmes kéj? Mit szíveddel látsz, ragadd meg kezeddel Mert elmúlik, elhervad, mint a virág! Ha élhetsz, úgy nézz, szemeddel láss Élj úgy, mint álmában más! Állj meg kérlek! Még egyszer hadd lássam újra, hogy kívánsz! Vagy várj, így félek, cserébe ragadj el engem is hát! Cserébe mondd el, mit adsz? Hogy lesz így múltam vigasz? Hogy lesz az árnyékból fény? Ágyamban szerelmes kéj? Mit szíveddel látsz, ragadd meg kezeddel Mert elmúlik, elhervad, mint a virág! Ha élhetsz, úgy nézz, szemeddel láss Éld azt, mit álmodban látsz! 03. Ébredj
Álmunk fény hajtja még, már mögöttünk az éj
Új remény ébredt, vártunk rád! Nincs már tél, hó és jég, nincs száz különvélemény Üvöltsd, hogy készen állsz! Száz úton járt, meghátrált, de tudta Hogy tízezrek várnak rá! Vérében a vágy még hajtja tovább, arcára a vad, tüzes Életvágy égett rá! Ismered, láttuk már, hiszen itt élt rég Amikor az ég is kék volt még És most hazatér lelkünkbe a lét És újra megszülethetünk! Álmunk fény hajtja még, már mögöttünk az éj Új remény ébredt, vártunk rád! Nincs már tél, hó és jég, nincs száz különvélemény Üvöltsd, hogy készen állsz! Száz úton jársz, de csak egy vár rád! És a végén mindenkit újra láthatsz Kik a tegnapokból várnak, és részei a holnapod És életed minden napjának Számítanak rád! Álmunk fény hajtja még, már mögöttünk az éj Új remény ébredt, vártunk rád! Nincs már tél, hó és jég, nincs száz különvélemény Üvöltsd, hogy készen állsz! 04. Másról Szól
Szép nyugodt hajnal
Szép nyugodt táj Békés csend honolna Ha nem szólna a hangos diszkózaj Tombolj még! Amíg tart a szer és az éj Téged vár a jól ismert fény Számold, hogy hány órád van még Vörösre vált az ég Tudod jól, ez mit jelent Véget ér az érzés Mi átformál, széttép, mégis oly szép De az élet másról szól Máshogy kell nézd Szép fehér párnák Sima bevetett ággyal Egy anya az ablakban várja Aggódva, vajon hazatér-e még a lánya Szirénák rémálma Fekete zsákokba zárva Véget ért négy élet Ezek után Számold, hogy hány órád van még Vörösre vált az ég Tudod jól, ez mit jelent Véget ér az érzés Mi átformál, széttép, mégis oly szép De az élet másról szól Máshogy kell nézd 05. Élő Vágy
Az életből végleg mély sötétség lett
És világot gyújt a halálvágy Féktelen évek, porrá tört álmok Miért élnél így tovább? Nézd, új szárnyak átszelik mádat Nincs itt helyed holnap már A tegnapok hívnak, lelkedbe marnak De múltad nem vár rád Lépj tovább, ha úgy érzed, hogy nincs tovább Végre vége már, és nem fog közre száz határ Szabadság vár, hát érezd Végveszélybe került az élet És nem várnak rád új fények Bárhová, csak menni innen el Egy élő vágy 06. Minden Más
Idegen emberek közt állsz
Vártad már, és újra eljött a jó utáni vágy Méreg dől beléd Még nem érzed, de a szíj elenged És lelked útra kél Csillagok közt szállsz Nézz szét: csodás utazás! Egy angyal köszön, úgy rémlik, láttad már Kihívóan néz Elönt belül most a kéj Egy kurva, mégis tündérien szép Nem számít a szó Vár rám egy fényhajó Nem számít élet, így fehér a hó Küzd benned a gonosz és a jó Vértől ázott ágy Vörös falak, egy sötét alak a tűzben vár rád A kép szívedhez ér Nézz magadra, nézz magadba Kérdezd, hogy miért Áldozd fel most magad Én hívlak, hát maradj Nem erre vágyom Új élet az álmom Nem számít a szó Léket kap a fényhajó Vakít és félek, túl fehér a hó Küzd benned a gonosz és a jó Idegen emberek közt vársz Fehér falak közt gyógyszerszag, felébredtél hát A reggel ágyban várt Szemed könnyes, mégis rádtör egy furcsa boldogság Szürke még a világ Olyan furcsa a valóság Holnap tán színesebb lesz már Kékebb lesz az ég De árnyak gyűlnek most föléd Számító és veszélyes a lét Nem számít a szó Ne kábítson a sötét jó Éjszaka is legyen fehér a hó Küzdjön benned! (Nem számít a szó Ne kábítson a sötét jó Éjszaka is legyen fehér a hó) Idegen emberek közt állsz Vártad már, és újra eljött a jó utáni vágy Méreg dől beléd 07. Mindig
Száz mélyenszántó gondolat zuhan rád
Várj, ne mondd el, hisz érzem, tudom már Ne szólj, szívedbe most a kétség kése váj Éreztem legbelül, egy másik élet vár Nézd, mint hullik épp Egy olvadó lélekben szét Mit építettél, mit védelmeztél Mi belőled élt Volt, hogy kéz a kézben várattuk a jövőt Egy pillanat: örökké, megállt az idő... És volt, hogy vágyakozva, félve éreztem át Szemedben a jégvirág szavát Nézd, mint hullik épp Egy olvadó lélekben szét Mit építettél, mit védelmeztél Mi belőled élt Érezned kell, nekem az álmod a legfontosabb Vak remény már nem hívogat Csillagok véréből vagy Értem már, téged egy más ember vár De bármi fáj, számíthatsz rám 08. Cirkusz
Életük erős vár, de látom már a végét
Feltámad a szenvedély Érezd át most, hogy az átkozott világot átjárja az értelem Nézd, hogy félnek, élvezem Kiabál Az élet szép, mindenki lát A világ a médiasztár Cirkusz kell, megy a show tovább De a saját lábadon állj Vérükben árulás, de látom már a végét Menekülnek majd féktelen És végre vége, vége lesz táncnak Mi alá ördögi zenét játszanak Most mi zenélünk, ők haldokolhatnak Az élet szép, mindenki lát A világ a médiasztár Cirkusz kell, megy a show tovább De a saját lábadon állj Az élet szép, de lassan vége már A világ a médiasztár Cirkusz kell, megy a show tovább De a saját lábadon állj 09. Hazatérés
Édes lények, vad lidércek
Álmot szőnek, téged néznek Sötét fények, ködös képek Éjszakánként hozzád érnek Egy ráncos arc néz rád Szívedben ébred a vágy A félelmed magadra száradt már Hevesen lüktet a vér De lelked visszatér Álmot szakít a sötétbe tépő fény Úgy érzed, nem haza mész A nappal ármány, ott állsz a házban árván Minden órád magányos várakozás Az alkony a vágyad, álmodban láttad Melyik az igaz lét? Álom vagy ébredés? Felvillan egy kép Édes, mint a méz Bár lenne végre sötétség Meddig tart ez még? Fényélnyek szerteszét Az éjjel urát várod, tán eljön még Megállsz, hogy hazatérj A város halkul, szíved gyorsul A fény lelassul, a nap eltompul Édes lények, vad lidércek Álmot szőnek, visszatérnek Egy ráncos arc néz rád Lelkedben tombol a vágy Az álom gyorsul, a cél itt lehet már És újra eljön a fény De szíved már nem zenél A színes kapun végre átléptél Úgy érzed, most hazatérsz 10. Colombus
Árnyékban jársz, vízből szőtt világ oly baljósan tekint rád
Megfordulnál, de parancsba adták: vedd el, más nép javát Ártatlan vér, mint egy gyerek, nem érted, miért Kíváncsi hősből bátor gyilkos lettél... Hát gyilkolj magadért! Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét? Mondd, mennyit bír a föld? Már nincs sok idő! Eljő értünk a végső tél, és megtörve válunk szét Hol van már a remény? Én tudom: bennetek él! Azt gondolnád, primitív világ, minek betörted kapuját Nem találnál ősibb kultúrát, tisztább, igaz hazát Ártatlan vér, felnőtt nép, de nem értik, miért Kíváncsi hősből bátor gyilkos lettél... Hát gyilkolj magadért! Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét? Mondd, mennyit bír a föld? Már nincs sok idő! Eljő értünk a végső tél, és megtörve válunk szét Hol van már a remény? Én tudom: bennünk él! Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét? Mondd, mennyit bír a föld? Már nincs sok idő! Eljő értünk a végső tél, és megtörve válunk szét Hol van már a remény? Én tudom: bennetek él! 11. Tisztulj Világ
Porból lett sár, a víz így most élettel járta át
Épül egy vár, tégláit égetve hosszú út vár még ránk Tiszta szívem szól hozzád? megjöttél, maradj itt hát! Ha álmod egy szép világ: téged vár, csak egyetlen karnyújtás Szikrából tűz, a lángtenger óceánig ér Minden elég, tisztulj világ! Ítéljen így most a fény Tiszta szívem szól hozzád? megjöttél, maradj itt hát! Ha álmod egy szép világ: téged vár, csak egyetlen karnyújtás Tiszta szívem szól hozzád? megjöttél, maradj itt hát! Ha álmod egy szép világ: téged vár a végtelen, készülj rá! 12. Fények
Élj, és tedd, mit a környezet kíván
És életed színesből szürkére vált Állsz, ahogy állsz, és lábaid bírják a súlyt Míg az álnokság föléd nem nő Hát törj ki, annyi élmény vár rád Ne szenvedj egy életben két halált Nyílj ki, és lásd, más úton jársz Széttépett álmok közt nem nő virág Szürke hétköznap réme, unott megszokás teremtője Mindig köztünk jár és fél, mert az Emberek előtt felvillant egy gyönyörű, tiszta, éles Kép, vágyak közt elbújó szépség Ki a fényben vár rám, tűzből van tán És néz, szemében villámló kékség Így ad reményt, hogy folytassuk még, ne félj! Egy táncot jársz, végzetest, kínzót Mit átformál, meggyaláz, kétségbe ránt De két végzet vár, láss tisztán végre! Kergesd el azt, mi a mélységben vár! Véred ne folyjon hiába, mert Egy dallam jár körbe, meghalni kár érte Nyílj ki és láss, mi itt várunk rád! Ember vagy, tervezz, és szebb jönőt látsz! Szürke hétköznap réme, unott megszokás teremtője Mindig köztünk jár és fél, mert az Emberek előtt felvillant egy gyönyörű, tiszta, éles Kép, vágyak közt elbújó szépség Ki a fényben vár rám, tűzből van tán És néz, szemében villámló kékség Így olvad szét egy új életért Üvöltő szél ragad el, ha nem figyelsz rá Szétszed az őrült világ Otthonoddá válik a sivár lét, és Egy vágy se tekint rád Mindenki saját magával jár Egy kép, vágyak közt elbújó szépség Így olvad szét egy új életért 13. White Lie
Curse the reflection looking at me from your eyes
Surging torments, hiding behind the facade Lucid dreams surfacing in my desires; This demonic visage, I see through this mad bliss That's tearing my heart apart Why - this woeful attempt from your lips to smile? When all I want is to bathe in the truth of white lies Say just one word, one second is all it takes I swim with the tide as you drift of to sleep Leaving me craving and weak Tell me now how will we see A vision so unjust and clean? How will I surpass the night To replace the shadows with light? If you can find a piece of my mind Embrace what you only perceive with your heart Your mind will disguise the fact that you only Need to make real your dream's desire! Can't escape from the thought of you binding me If you have to, take me along with your whim! Tell me now how will we see A vision so unjust and clean? How will I surpass the night To replace the shadows with light? If you can find a piece of my mind Embrace what you only perceive with your heart Your mind will disguise the fact that you only Need to make real your dream's desire! 14. Must Feel
No matter how many thoughts you might devise,
Don't tell me - they'll all I recognize Don't speak, if you are full of doubts I have felt, deep within, another voice inside? Behold, how torn apart A melting soul can give me new faith, Could give me a name That you could thrive in, that you too must feel. I remember when we stopped the sands of time, Hand in hand, we tried to be what we mostly yearned. And then, there were times when I was deeply wronged When you were there to keep me, all settled and resolved Behold, how torn apart a melting soul can give me new faith, could give me a name That you could thrive in, that you too must feel. You have to know - your fantasies are all I've become There's no way I'll ever come undone; Two souls striving for a gun, Despite your forge of the line - we'll be as one, I will be thine... |