Az égbõl dühödt angyal loholt
Éles hangon szirén dalolt
Legalább száz itt tombolt már

Álmomban volt élõ halott
Sötétség és vad angyalok
Hirtelen hars nótát dalolt már

Halottak élén lázad a nép
Megvalósult az álomkép
Véres kardok csengenek felém
Halottak élén lázad a nép
A mocskos Föld felszínén
Ingyenélõk hadai jönnek elém

Vörösen izzott fent a Hold
Rohadt népek vére csak folyt
Szemünk elõtt sok fekete folt van már

Halottak élén lázad a nép
Megvalósult az álomkép
Véres kardok csengenek felém
Halottak élén lázad a nép
A mocskos Föld felszínén
Ingyenélõk hadai jönnek elém

Az iszonyúság a lelkekre
(Vér! Vér! Halál! Halál!)
Kaján örömmel ráhajolt
(Pusztulás! Pusztulás! Fájdalom!)
Minden emberbe beköltözött
(Vér! Vér! Halál! Halál!)
És íme mindenki néma volt
(Pusztulás! Pusztulás! Fájdalom!)

Álmomban volt élõ halott
Rohadt népek vére csak folyt
Fújjon hangos harsonaszót hát
Vörösen izzott fent a Hold
Éles hangon szirén dalolt
Õrült egy nyári éjszaka volt

Halottak élén lázad a nép
Megvalósult az álomkép
Véres kardok csengenek felém
Halottak élén lázad a nép
A mocskos Föld felszínén
Ingyenélõk hadai jönnek elém

Valamelyik este szex után
Látomás lehetett csupán
Elszörnyedve megláttam
A jövõt szörnyû álmomban

Lánnyal kezdõdött talán
Kinek szemében volt az a láng
Mely a jelet adta át nekem
Hogy szeretkezni akar velem.

De én ellöktem magamtól õt
Eltiportam a szõke nõt,
Egy imát mondtam a lelkemért
És hátranyúltam a késemért

Maradj még ma a végzeted nyújtja az éj
Szívedben félelem lángja ég
Ma élhetsz még, de holnaptól a túlvilág vár rád

Két nap telt el ezután
Fejemet álomra hajtanám
Nem hagyott nyugodni egy gondolat
Gyerek lesz az újabb áldozat

Egy tér mellett hajtottam el
És a látomás életre kelt
Lassítottam, sõt vártam még
Míg egy labda nem gurult elém

Lehunytam a szemeimet
Nem éreztem szeretetet
Gázt adtam, egy sikoltás
Majd halott csend és semmi más

Maradj még ma a végzeted nyújtja az éj
Szívedben félelem lángja ég
Ma élhetsz még, de holnaptól a túlvilág vár rád

Remélem, vége van már
Ennyi volt a tûréshatár
Nem akarok már több szenvedést
Halált, álmot, vérengzést

Tíz év múlt el azóta
Nem került más a sorba
Legalábbis eddig biztosan
Megálmodtam volna pontosan

De mi lesz, ha megint álmodok
Nem fogom tudni, hogy hol vagyok
Jön majd egy gyilkos gondolat
És te leszel az újabb áldozat

Maradj még ma a végzeted nyújtja az éj
Szívedben félelem lángja ég
Ma élhetsz még, de holnaptól a túlvilág
Ma élhetsz még, de holnaptól a túlvilág vár rád

Mikor meghaltál, nem tudtam, mitévõ legyek
Itt hagytál, pedig azt mondtad, örökké szeretsz
Nem, nem, azért sem, nem fáj a szívem
De miért, ó miért hagytál magamra engem?

Nem tudom, hogy miért, elfogott a félelem
Megijedtem, mert tudom, már nem vagy mellettem
Más lánnyal nincs íze az estéimnek
Elfogyott az értelme az életemnek

Ó, mondd, ó Istenem, mitévõ legyek?!
Nem ölhetem meg a saját lelkemet
Miért, ó miért múlnak sorra az évek?
És miért nem tudhatom, hogy milyen az élet?

Ó, mondd, ó Istenem, mitévõ legyek?!
Nem ölhetem meg a saját lelkemet
Miért, ó miért múlnak sorra az évek?
És miért nem tudhatom, hogy milyen az élet?

Egyedül maradtam e kietlen világban
Emészti a lelkem szívem bújában
Nem vagy már velem, de emléked boldogít
Ilyenkor a fájdalom megenyhül kicsit

Ó, mondd, ó Istenem, mitévõ legyek?!
Nem ölhetem meg a saját lelkemet
Miért, ó miért múlnak sorra az évek?
És miért nem tudhatom, hogy milyen az élet?

Ó, mondd, ó Istenem, mitévõ legyek?!
Nem ölhetem meg a saját lelkemet
Miért, ó miért múlnak sorra az évek?
És miért nem tudhatom, hogy milyen az élet?

Hol talál rád a holnap reggel
A jövõ lassan mindent elnyel
A tükörbe nézve valaki mást látsz
Eltûnsz lassan a sötétben, árván

Nem válhat vízzé egy nemzedék vére
Nem élhetünk halálra ítélve
Te, aki a rockerek sorsát véded
Hol vagy, mikor hívunk téged?!

Ez a pokol (Pokol!), ami eljött a földre
Jó nem lesz többé már
Lakolj! (Lakolj!) Ha rálépsz egy kõre
Az neki is ugyanúgy fáj

Szállj le, Tûzmadár! Várunk rád!
A félelem láncaitól szabadíts meg már!
Ha az élet fáj, támadjon fel hát
A Heavy Metal!

Az õsi istenek visszatértek
Érzem, újra bennünk élnek
Itt van az idõ, hát szálljunk harcba
A lelkünk nemes, szívünk tiszta

Ez a pokol (Pokol!), ami eljött a földre
Jó nem lesz többé már
Lakolj! (Lakolj!) Ha rálépsz egy kõre
Az neki is ugyanúgy fáj

Szállj le, Tûzmadár! Várunk rád!
A félelem láncaitól szabadíts meg már!
Ha az élet fáj, támadjon fel hát
Szállj! Várunk rád!
A félelem láncaitól szabadíts meg már!
Ha az élet fáj, angyali lelkünk vár
Csak rád vár!
Szállj!