Bal válladon Ördög ül,
Jobbodra Angyal kerül
Felváltva súgnak terveket,
Mit szabad, mit nem lehet.
Az Angyal kedves, de megtílt dolgokat.
Az Ördög ravasz, jobb tippeket ad...

[Chorus:]
Vadászik a vér, kalandokat kér,
Mind felszarvaztad a jó angyalokat
Veszett minden nap, megpróbáltad:
Ördögökre nem tudsz rakni szárnyakat...

A lányokkal is az a baj,
A rendes mind téged akar,
De te komoly vadra vársz,
Mindig rossz hajóra szállsz.
Angyali lányok: holt-unalmasak,
Az ördögi csábít, de folyton cserben hagy...

[Chorus]

Apám csak intett: ?kinövöd majd a rajongást,
Ezt a hangos zajt, a meddő, üres ábrándozást
És felnősz majd, halvány lesz fenn a szivárvány,
A szép színek eltűnnek, fekete-fehérek lesznek."

Megkaptam mástól, százszor: ?nem érted, hol van a helyed?"
Én jól tudom: itt a Színpadon...

[Chorus:]
Szállnak az álmok, látod, elhagyják a valóságot.
Szárnyakon szállva, újra győz a Külváros Álma.

Anyám szegény, segített, szurkolt nekem,
Hogy legyen más, legyen szebb az én életem.
Azóta már, mióta Sorsom hordom,
Ő velem van, az Ő álmát is én álmodtam.

Megkaptam mástól?

[Chorus]

Mikor minden a helyén van,
Nem vagy levert, sem bizonytalan,
Mikor a csendek beszélnek
És jót jelentenek.

A rosszindulat alulmarad,
A problémák nem fontosak,
Minden a helyére kerül,
A Nap is felderül.

Ennyi csak: egy tökéletes nap.

[Chorus:]
Könnyű percek nehezen jönnek, nem sokáig tartanak,
Nem maradnak, gyorsan mennek, emlékük nyomot hagy.
Könnyű percek nehezen jönnek, nem sokáig tartanak,
Fájón szépek, megsebeznek, emlékük megmarad.

Mikor az ismeretlenek,
Ismerősként intenek,
Mikor nincs gond és nincs baj
És semmi nem zavar.

Összeáll a pillanat,
Néhány emberi gesztus csak,
Az egész semmibe nem kerül,
A Nap is felderül.

Ennyi csak?

[Chorus]

Egyszer lássuk még, hogy a régi fények tényleg égnek
És a nevünk Dicsőség, értünk szól a győzelmi ének.
Egyszer mondjuk még: ?lemostuk a gyalázatot",
Mit reánkmért az Ég, mások és az évszázadok.

Miénk ez a tépett Zászló, tízmillió, csendes, fájó szó.
Egyszer lássuk még, hogy minket néznek, ünnepelnek
Úgy ahogyan rég, ledobva sok súlyos terhet.

Miénk ez a tépett Zászló?

[Chorus:]
Egyszer még az Életben, a sok hétköznap Ünnep legyen
Még egyszer Győzelem, Neked és Nekem.
Egyszer lássuk még, hogy a viharfelhőt keltők előtt,
Bezárul az Ég, megérzik a Csendes Erőt.
Egyszer halljuk még, ősi nevünk szép csengését
Úgy, ahogyan rég, érezzük a büszkeségét.
Miénk ez a Dicső Zászló, tízmillió hangos, jogos szó.

[Chorus]

Mondjad ezt, én elhiszem, ennyi jár Nekem?

Ameddig létezel, s valamit megteszel,
Lesznek, kik lekezelnek, megköveznek.
?Megfejtők-okosak", ők mindent jobban tudnak,
Náluk a valós tények, nem lényeg?
Sehogy'nem vagy jó, ez nyílvánvaló?

[Chorus:]
Tiéd az üres fegyver, az összes töltény régen az enyém,
A túléléshez kellő tiszta oxigén.
Tiéd az üres fegyver, az összes töltény régen az enyém,
Miénk a Támaszpont, a Káosz közepén.

Ki semmit nem csinál, csak mindent kritizál,
Örökös témája a más dolga,
Szavakban hangosak, tetteik nincsenek,
Árnyékként kísérik életedet.
Sehogy nem vagy jó, ez nyílvánvaló.

[Chorus]

Együtt egy új Erő, egy tiszta új Törvény

Lehet számtalan hely
Ami szebb és jobb a mi földünknél
Lehet létezik ő is
Aki többre képes az embernél
Egyszer ismeretlen távolba vágyom
Máskor megriaszt egy álom
Hogy a hang
Hogy a csend
Hogy a fény
Hogy a tűz
Már nem vigyáz e cseppnyi földre
S el kell mennünk mindörökre
Fényév távolság
Csak hallgatom,
Csak bámulom,
Zengő fényország
Hogy láss csodát, egy életen át
Nézem tisztaságát, mégsem értem
Hallom hangjait és el nem érem,
Ott a tenger, itt az én hajóm
Hát itt ez a hely
Amit sokszor boldogan elhagynék
És itt ez az élet
Amit sokszor nem nagyon értünk még
Néha könnyebb lenne elmenekülni
Tiszta fénybe merülni
De a jel, ami szól
De a hang, a mi hív
Még nem mond semmit, meddig érek
S lesz-e út, hogy visszatérjek
Fényév távolság?
Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim?

Minden évben útra kelünk,
Elindulunk,megérkezünk.
A régi körbe újra beszállva,
Nyitottságba zárva.

Idegen helyeken ébredünk,
Köd előttünk - mögöttünk.
Az otthonunk, ahol megállunk,
Az országút a házunk.

[Chorus:]
Félszavak, szemvillanás, valóság, nem önámítás
Minden újabb lépés, egy Életérzés.
Gondolat, kézmozdulat: bennünk van, nyugalmat ad.
Csak egy Rockzenekar, mást nem is akar?

Új élmények és jólismertek,
Feltörnek az emlékek.
Gép-világban Embert Álmodók:
Gépesített csavargók.

Úton lenni: az maga az Élet,
Visz tovább a lendület.
Annak pedig, aki megérkezett:
Kezdődik a Végzet?

[Chorus]

Rettegés hull minden városra,
Bűntetlen gyilkosok prédája,
Állunk csendben kioktatva: ?tolerancia"?
Sokáig csak némán tűrtél,
Úgy kezdődött, hogy visszaütöttél,
A végén minden a te hibád: ?nincs toleranciád"?

Megértésre nevelnek, arcunkba nevetnek.

[Chorus:]
Kiáltunk az Égre,
Égbekiáltó bűnök mérge,
Ártatlanok vére: a türelmünk vége
Kiáltunk az Égre,
Égbekiáltó bűnök mérge,
Vérbefojtott béke: az irgalom vége

Nem lesz soha már békepohár,
Molotov-koktélra hívnak meg,
Az aljasságnál nincs határ, körülvesznek
Nem tárgyalnak, nem beszélnek,
Előbb lőnek, majd kérdeznek,
A kor szava a puskapor, a hatalom rádszámol.

Megértésre nevelnek?

[Chorus]

[Instrumental]

Ahogy éjjel lenn a Nap,
Erőd néha cserbenhagy,
Máskor nekem van rossz napom,
A pokolba kívánom az egészet, az Életet.

Néhanap nem értesz meg,
Máskor én nem értelek,
A semmin megyünk vérre
És nem vesszük észre: fontos dolgok elmaradtak, szétszakadtak.

[Chorus:]
Mindenki együtt Egyért, Egy Mindenkiért,
Úgy érzem réges-régen összeforrt az összes láncszem.

Volt már úgy, hogy tévedtem,
Válasz helyett kérdeztem,
Te is tévedsz néhanap,
Másként látod a dolgokat, az egészet, az Életet.

Néha érzem: semmi kedvem,
Látom azt, hogy Neked sincsen,
De ha marjuk egymást nagyon,
Akkor is jól tudom: egymásért tesszük, egy levegőt lélegezzük.

[Chorus:]
Mindenki együtt Egyért, Egy Mindenkiért,
Úgy érzem réges-régen összeforrt az összes láncszem.

Mindenki együtt Egyért, Egy Mindenkiért,
Legtisztább ősi forrás, kőbe vésett régi írás.

Békében, biztonságban
Az Első Férfi csak ült,
De jött az Első Asszony,
S ő rögtön nagy bajba került.

Tervezhetsz te bármit,
Hogyha váratlanul,
Felbukkan egy érzés,
Minden terv jól felborul.

[Chorus:]
Szíved mélyén jól tudod: játszuk, amíg a Föld forog.
Átkozott-szép gyötrelem, a Játék neve: Szerelem?

Gyenge vesztesekből,
Büszke királyt csinál,
Királyokból koldust,
Amikor célba talál.

Kigondolhatsz bármit,
A tervek összedőlnek,
Jön egy furcsa érzés,
A nyugalmas éveknek lőttek.

[Chorus:]
Rabul ejt és felszabadít, tehetsz bármit, nem számít,
Vesztesen és győztesen, a Játék neve: Szerelem?

Kihúnytak a fények, a petárdák kiégtek,
Sok jókívánság: mind kimondták.
Apró fogadalmak, mint belső
Forradalmak, kűzdelmek űznek, egyre tovább.

Ülök csendben, elmerengve nézek,
Holnaptól új erővel dübörög az Élet.

[Chorus:]
Holnaptól minden más: rajtunk múlik minden,
Lehet csak ámítás, mégis úgy érzem.
Holnaptól minden más: fogadtuk ezt százszor,
Bennünk a változás, az akarat már lángol.

Régi, rossz szokások, eltemetett álmok,
Újra összegyűlnek, figyelmet kérnek.
Minden lehet, talán, újév hajnalán,
Jobb időkre várva, új csodára?

Ülök csendben?

[Chorus]