Az idő zakatol a síneken,
fut a szél, leszalad a hegyeken,
futsz velem, élet,
zúgd a meséket.

Hova száll, hova visz a vonatom?
A halál vasutas a peronon.
Szökj velem, álom
lámpavilágon.

Be az éjbe csak egyedül utazom,
aki mégis jön ezen a vonalon
sose látott,
sose lát majd.

Hova száll, hova visz a vonatom?
A szívem olyan kicsi hatalom,
ha csillaga nincsen,
semmije sincsen.

Az idő zakatol a síneken,
fut a szél a fekete vizeken,
futsz velem, élet,
zúgd a meséket még.

Mindent felfalsz végül,
nem marad majd semmi.
A szervezetben megleli
új házát a lélek.

Tápcsatornák homályában,
savfolyosók kádjain
épül, tágul, terjed,
vér lesz, zsír lesz benned.

Zsigerek sötétjén a halál
téged táplál és hajt.
Bűn ez élet,
romlás minden perc.

Felfalsz végül mindent,
nem maradhat semmi.
Testedben is megleli
hazáját a pusztulás:

Épül, tágul, terjed,
vér lesz, zsír lesz benned

Henger préseli testük
Vasból és acélból ország
Készül a múltból a holnap
Fehéren izzik a fém

Öntöde önti a formát
Mindig a régi leszel
Kalapács tanít a rendre
Izzik az égen a hold

Henger préseli testük
Vasból és acélból ország
Készül a múltból a holnap
Fehéren izzik a fém

Öntöde önti a formát
Mindig a régi lеszel
Kalapács tanít a rendre
Izzik az égеn a hold

Ötvenkettes
Óra húszkor
Vaksötétben
Kétszáz méter kerítésig
Porta nincsen

Zúg a vasgyár
Döng a vasgyár
Nincs megállás
Zártszelvények sötétjén
Visz át az út

Zúg az éjből, sötétségből
Sziklaörlő üresség
Ez az éhség köd és mélység
Kihűlt barlang, messzi láng

Tüzek távol ha gyúlnak
Fény a káosz falán
Tisztaság, te süss fel
Sáron és avaron át

Kutak csendjén ha hold ring
Fény a káosz falán
Tisztaság, kereslek
Dudván és muharon át

Ez az éhség mégis szépség
Rögvalóban piros láng

Tüzek távol ha gyúlnak
Fény a káosz falán
Tisztaság, te süss fel
Sáron és avaron át

Kutak csendjén ha hold ring
Fény a káosz falán
Tisztaság, kereslek
A régi ugaron

Kerek erdő mélye
Vagy az atom magja
Vagy az Isten ujja?
Ki érti, ki tudja?

Akárhol is járok
Akármerre nézek
Te is látod
Világom, világod

Merre menjünk, mondd csak?
Fel a holdig mért ne?
Hol a világ vége?
Ki tudja, ki mérte?

De amerre járok
És amerre nézek
Te is velem látod
Az álmom, az álmod

Világnak világa
Virágnak virága

Égigérő nyárfaerdő
Kék szalag lenn a folyó
Rajta elfut, jaj de elfut
Mint az élet a hajó

Nyárfaerdő, nyírfaerdő
Mind a kettő hazavár
Földbe szállni, sárrá válni
Mondja-mondja a madár

Őszi erdő, nyírfaerdő
Zúg a mélyén a folyó
Rajta elfut, úgy is elfut
Mint az élet a hajó

Nyárfaerdő, nyírfaerdő
Mind a kettő hazavár
Földbe menni, fának lenni
Súgja-zúgja a határ

Míg én voltam a kedvesed,
S felfénylő nyakadat még nem ölelte más
Ifjú, míg veled éltem én,
Nálam jobban a dús perzsa király sem élt.

Míg más nem hevített, csak én,
Míg el nem ragadott tőlem a trák Chloé,
Rólam szólt a dalod s olyan
Híres voltam, akár hajdani ősanyánk.

Lantot penget a szép Chloé,
Fenséges szerető és dalosajkú is;
Hogy megváltsam az életét,
Vállalnám a halált boldogan érte én.

Engem meg Calais szeret,
Testem most vele ég egy szerelem tüzén,
Hogy megváltsam az életét,
Vállalnám a halált kétszer is érte én.

S mit szólnál, ha a régi láng
Fellobbanna ma és szőke Chloé helyett
Hozzád kötne a vágy megint,
Ajtóm újra neked nyílna ki, Lydiám?

Szép csillag Calais, ragyog,
Náladnál meg a bősz Ádria sem vadabb,
Nád sem hajladozóbb, de nézd!
Csak véled tudok én halni is, élni is!

A kert

A nagy mélység

November, november
Sötétjén az ember átevez
Süllyedő hold alatt
Rozsdálló titkokat lélegez

Őszi szél, jöjj velem
Amíg csak létezem és tovább
Kökdkirály légy enyém
Éveim tengerén még tovább

Jöjj nehéz eső
Hullj, nehéz eső
Jöjj nehéz eső
Hullj, nehéz eső

Őszi szél jöjj velem
Szilvamag-mélyeken, vár a csönd
Réteken, földeken
Kúton és kerteken át köszönt

Mindenen, mindenen
Zománc a félelem, mégse fáj
Fák fölött, domb alatt
Ballagjon Ködkirály, s rámtalál

Jöjj nehéz eső
Hullj, nehéz eső
Jöjj nehéz eső
Hullj, nehéz eső

Őszi szél jöjj velem
Szilvamag-mélyeken, vár a csönd
Réteken, földeken
Kúton és kerteken ő köszönt

Mindenen, mindenen
Zománc a félelem, mégse fáj
Fák fölött, domb alatt
Ballagjon Ködkirály, s rámtalál

Jöjj, jöjj, jöjj nehéz eső
Hullj, hullj, hullj nehéz eső
Jöjj, jöjj, jöjj nehéz eső
Hullj, hullj, hullj nehéz eső

Jöjj, jöjj, jöjj nehéz eső
Hullj, hullj, hullj nehéz eső
Jöjj, jöjj, jöjj nehéz eső
Hullj, hullj, hullj nehéz eső

Lehull az égről a nap majd
Úgy ahogy lehullott régen
Lezuhan a hold is aztán
Sárgán, vörösen, kéken

Megmarad
Túlél téged a város
Itt marad
Túlél minket az erdő

Minden király a földé
Aláhullik a rögbe
Minden hatalom álom
Ez is az, hiába lenne valóság
Elveszik majd a sötétben
Eltűnik, semmivé süllyed egészen

Aláhullás
Aláhullás

Minden király a földé
Aláhullik a rögbe
Minden hatalom végül
Leomlik dübörögve

Ez a kút látod kiapad,
ez az erdő holnap leborul.
Letarol a meddő butaság,
hova lettél, hova lettünk?

Nincs mit keresni, kedves,
keserű víz erjed a szájban.
A világban éjszaka van,
de lesz még, lesz még hajnal -
A végtelenség, a képtelenség,
a gyönyörű álmok ezután jönnek.

Gyere, gyere, gyere szerelem, ragyogás!
Gyere, gyere, gyere tavaszi rianás!
Gyere, gyere, gyere zúgó zivatar!
Ami új, ami friss, nyílj fel fénnyel.

Ha nincs mit keresni, és
keserűség ébred a földben,
elmegyek innen, elmegyek innen,
hát elmegyek innen, ha azt akarod.

Hajnal. Eljön a hajnal.
A végtelenség, a képtelenség,
a gyönyörű álmok ezután jönnek.

Hajnal. Eljön a hajnal.
Elnyel az éjjel, de így kell, így kell,
a gyönyörű álmok ezután jönnek.

A gyönyörű álmok ezután jönnek majd.