Arcoddal a falnak, tarkódon a fegyver
Rendre tanít önként azt önkénytörvény-rendszer
Plazmatévék mélyén érdekpróféták
Lelkük halott régen, csak még nem tudják

Testükben drótok, hangjuk mp3
Globális téboly dicshimnuszát hallom

Gyors és vad, az új század rád támad
Minden nap célpontja vagy
Gyilkos zaj, halk a hangos dal
Káosz van, a világ világtalan

DNS-lánc-körtánc, napalmtûzijáték,
Örömtûznek látszó nukleáris árnyék
Robotkígyó kínál mûanyagból almát
Keresem az rmber elpusztított álmát

Hõsök sírjánál, álszenten zokog
Tegnapi hóhér, s a holnap gyilkosok

Gyors és vad, az új század rád támad
Minden nap célpontja vagy
Gyilkos zaj, halk a hangos dal
Káosz van, a világ világtalan

Lehallgatószobák, infrakamerák
Az Úr most mindent hall, ez az Úr már mindent lát
Oltárai fémbõl: olajfúrótornyok
Hitelkártyák óvják a hitetlenek álmát

Gyors és vad, az új század rád támad
Minden nap célpontja vagy
Gyilkos zaj, halk a hangos dal
Káosz van, a világ világtalan

Félszívvel semmit, az egészrõl ennyit
Harcosok klubja, energia
Vészharang szólhat, köszönöd, jól vagy
Fortissimo, az élet így jó

Keressük, mit ad még az ég
A lét értelmét
Minden perc, ami a tiéd
Ajándék

A bolond, a szelíd légvárat épít
A veszélyes õrült beköltözik
Erõssé tehet, ami nem öl meg
Fortissimo, az élet így jó

Keressük, mit ad még az ég
A lét értelmét
Minden perc, ami a tiéd
Ajándék

Sorsunk még mivel hiteget
Mit rendezett?
Lesz-e majd újabb fejezet
Mit rejteget?

A Bûntudat Õrtornyát nézem
Önvédelem, vagy másokat védtem?
Az Önkontroll Reflektorában
Szökni vágyó vágyaim láttam
Elfojtott, lappangó
Eltitkolt, sóvárgó
Szégyenként megkínzó
Parázsként felizzó

Százszor és újra, Ördögi Körbe
Vágyakba zárva: Ösztön-Börtönbe

Szavakból riasztórendszer
Elrejtett éned, a végzetes véglet
Tiltásból szögesdrót-hegyek
Õrzöd, vagy véded: ez képtelen képlet
Elfojtott, lappangó...

Százszor és újra...

Lángragyúlt véred ûz most a tûzbe
Testedbe zárva: Ösztön-Börtönbe

Halott virágok,
Csendes fohászok,
Nem hozhat békét,
A részvét
Kõtestû angyal,
Néz fel az égre,
Arcán a bánat,
Kõszárnyak nem szállnak
Kereszten csendben,
Vérzõ márvány-isten,
Arcáról peregnek,
A könnyek
Nevek elmosódva,
Korhadt kereszten,
Szegényes dombok,
Nincs igazság itt sem...

Néma ezüst holdfény fenn,
Az Öröklét Örökös Csendjében
Csak a szél és én jár benn,
Az Elmúlás Szomorú Kertjében

Kiégett mécses,
Gyertyák a földön,
Nem számít semmit,
Testbõl épült börtön...

Néma ezüst holdfény fenn...

Nyolcvanhatban, elindultam, azóta ott van
Mindenem gitárban-hangfalban-dobban
Mikrofonban, dalban-szóban, dúr-ban, moll-ban,
Ezernyi szólam szívemben dobban

Nem kérdem: bûn vagy érdem?
Néha én sem értem...
Itt van csontjaimban,
Éjjelemben-nappalomban

Dalok adják szívem ritmusát
Hitem és erõm Õsi Forrását
Tûzzel-vassal, szívvel-lélekkel
Különös érzés: akár egy Jel

Huszonnégybõl-huszonnégyet, ebben élek
Hangjegybõl lesznek órák-percek,
Teljes Élet, harsány színek, tiszta fények,
Zene az élet, zenében élek

Nem kérdem...

Dalok adják...

Gyászba öltözött a föld,
Vérszínû lett minden zöld,
A fehér szín is elveszett,
A zászló lassan vörös lett...
Nézd, a keselyûk szállnak,
A megsebzett harcos a földre lehullt
- Zakatol egyre benn -
A vesztünkre várnak,
Nem lesz bocsánat,
Míg kísért a múlt

Meggyötör, de meg nem tör,
Érzem azt, hogy egyszer felkel a Nap,
Messze száll, a vad madár,
Álmát megóvja minden rab

Vérbe mártott tollakkal,
Rontást ontó szavakkal,
Hazátlanok ünnepe,
Bosszúállók öröme
Nézd, az idegen célok,
Mocskos kis tervek, gondolatok
- Zakatol egyre benn -
Hogy nem hulltam térdre,
Most erre a földre,
Csak megtûrt vagyok

Meggyötör...

Ártatlanul, az átok csak hull,
Tudom, hogy a Bálvány éhes és vad,
Vesztünkre tör, a közöny is öl,
Nem bújhatsz el, ha áldozat vagy!!!

Megvetés, gúny és hazugság,
"Szeretet-csomagban" ömlik rád
Embernek látszó skorpiók mérge,
Viperák nyelvén eltiport béke.

Életre-halálra!

Ki most a Gyilkos, ki lesz a Hõs?
A Gyenge, a Gyáva és ki az Erõs?
Mi az igaz és ki minek látszik,
A jófiút játsszák az igazi nácik.

Nem kaptam soha és nem is kérek,
Bocsánatot azért, hogy vagyok, hogy élek.
Lélekvesztõm nem kapott léket,
Egy Élet így nem érhet véget!

Sokan csak néznek, de semmit sem látnak,
Hisznek és tûrnek, hallgatnak, várnak.
Csapdába zárva, számtalan számla,
Süketen-némán a vakvilágba...

Életre-halálra!

Másodperc mûve és vége a dalnak,
Kik nehezen élnek, könnyen halnak.
Betevõ kenyér, ruha és fedél,
"Szorgalmas szolga: szavazz és vegyél..."

Nem kaptam soha...

Nyár-délután, körbevesz, könnyû kávé illata,
Fû, fa és föld, nyugodt csönd, a napfény mosolya.
Talizmánként, megóv tán,mint vérszövetség,
Az önmagammal megkötött békesség.

Hangok, arcok, mondatok,
Jóbarátok, szép napok.
Élünk, megvagyunk,
Érkezünk és távozunk.

Múltidézõ hangulat, lassan elfogy most a Nap.
Alkony elõtt, hûvös szél, a tûznél el nem ér.
A lángba néztem, életem, ami fontos volt régen,
Nem számít már, dolgaim átértékeltem.

Hangok, arcok, mondatok,
Jóbarátok, szép napok,
Szavak, színek, fényképek,
Emlékek.

Álmokból szõtt dallamok,
Üres könyvbe írt lapok.
Élünk, megvagyunk,
Érkezünk és távozunk...

Parkokban, padokon,
Mozikban, buszokon,
Néha csak, úgy melléd ül,
Egy-egy arc egyedül.

Száz ünnep néma hangját,
Ezer csend gyûlölt dalát - hallottad -
Szemükben tisztán láttad,
Az álmatlan éjszakákat.

Elfogy a Fény, az összes Remény,
Messze kerül, az Érzés kihûl.
A nagy tömegben, mint vad tengerben,
Magányos szigetként élsz egyedül.

Utcákon, házakban,
Közelben, távolban
Mint furcsa Törzs, csodát vár,
Fohászuk égre száll.

Szorongás szürke szárnyát,
Vágyaik suttogását - hallottad -
Arcukon tisztán láttad,
Eltitkolt álmaikat.

Elfogy a Fény...

Õrült zaj és forgatag,
Nem látok, csak maszkokat.
"Színház a világ" megmondták,
A vészkijáratot bezárták.

Lángokban a hó: ennyi itt a szó...

Mutasd igazi arcod,
Vállald nyíltan a célod.
Szavaid mögé nézek,
Jól ismerlek téged...

Készen áll és mindig vár,
Az Álarcosbál sosem zár.

Lángokban a hó...

Mutasd igazi arcod,
Vállald nyíltan a célod.
Jól ismerlek téged,
Színészkedõ lényed.

Mutasd igazi arcod,
Vállald nyíltan a célod,
Azt hiszed, az Élet,
Kiválasztott téged...

Mások másnak látnak,
Rég átlátok rajtad,
Jól ismerlek téged:
"Felsõbbrendû" féreg...

Álom csak az Élet,
Hírnök, Közvetítő.
Útban a Halál felé,
Zűrös, vad Kikötő.
Semmitmondó szavak,
Nekünk nem kellenek,
Hallgatva is értem,
Közös csendjeinket.
Hogyha kell, majd suttogok,
Szólok, vagy ordítok.

Ezerből egy vagy, másoknak, a Világnak.
Szemedbe néztem: szememben a Világ vagy.

Hiszek a Változásban.
Az Állandóságban.
Mindenben és semmiben,
Benned, mint önmagamban.

Ezerből egy vagy, másoknak, a Világnak.
Szemedbe néztem: szememben a Világ vagy.

Egyszerű ember, ennyi vagy, a Világnak.
Szemedbe néztem: szememben a Világ vagy.

Az Idõ Szelíd Szörnyeteg,
Számon tart minden Ünnepet.
Barát, mégis ellenség,
Örökké nem lesz tiéd.
Idõ, amíg rájövünk,
Az Idõ egyetlen kincsünk.
Tékozlón bánhatsz vele,
Igényt tart létedre.

Száguldó Évek, rohanó Hónapok,
Elhagynak téged, mint hûtlen szépasszonyok.

Az Idõ Tolvaj Szörnyeteg,
Ellopja összes percedet.
Kegyetlen Játékmester,
Ellene senki nem nyer.
Az Idõ idõzített bomba,
Mûködõ, élõ "Halál-Óra".
Számolja lélegzeted,
Nem hagy majd semmit neked.

Száguldó Évek...

Átéltünk és megértünk együtt Két Évszázadot,
"Húszra-húzva-huszonegyet": talán egy nyerõ lapot...
Legyõzve és messze ûzve sok rossz jóslatot,
Adjon majd a Jósors áldott, sok-sok szép napot!!!