Tűzmadár - Jégkorszak lyrics
 |
Tracks 01. Jégkorszak
02. Tűzmadár 03. Elveszett Nemzedék 04. Száműzött 05. Jégkirály 06. Miért Nem Én Lettem? 07. Túlvilági Üzenet 08. Néró 09. Élünk Még 10. Csillagfény 01. Jégkorszak
[Instrumental]
02. Tűzmadár
A jövõ lassan mindent elnyel
Hol talál rád a holnap reggel? A tükörbe nézve mindig mást látsz Eltûnsz lassan a sötétben, árván Nem válik vízzé egy nemzedék vére Nem élhetünk halálra ítélve Te, aki az árvák sorsát véded Hol vagy, mikor hívunk téged? Ez a pokol, ami eljött a földre Nem lesz többé jó már Lakolj! Ha rálépsz egy kõre Az neki is ugyanúgy fáj! Mennyi ember vár, és nem talál A félelem láncaitól szabadíts meg már Ha az élet fáj, vigyél magaddal Tûzmadár! Szállj le! Az õsi istenek visszatértek Érzem, újra bennünk élnek Nem vagy önmagad, nézz magadba És tíz körömmel kapard a falba: Ez a pokol, ami eljött a földre Jó nem lesz többé már Lakolj! Ha rálépsz egy kõre Az neki is ugyanúgy fáj! Szállj le, Tûzmadár, várunk rád A félelem láncaitól szabadíts meg már Ha az élet fáj Vigyél magaddal! Szállj! Várunk rád A félelem láncaitól szabadíts meg már Ha az élet fáj, megfáradt lelkünk vár Csak rád vár 03. Elveszett Nemzedék
Az emberek álarc mögött élnek
Hiszik, õk a világ, mégis félnek Bezárt világukban nincs elõttük cél Eltemették rég a tüzes, õsi vért Nehéz, és sötétbõl lesnek rád Még élsz, de alegvégén ott várunk majd rád! Várunk rád! Emlékek tûnnek át a szürke múlt ködén Hívnak, széttpik a hazugság leplét Kitörsz a falak mögül, hited egyre ûz Nem hunyt ki benned, még mindig lobog a tûz Nehéz, és sokan lesnek rád Még élsz, de alegvégén ott várunk majd rád! Várunk rád, villámfényes éjszakán Álmodtál, a lelkünk tovaszáll Szállj fel hát! A holdfény hófehér Szíved harcra kél Legyen kék az ég Hív egy elveszett nemzedék A holdfény hófehér Ez egy álomszínû fény Tengerkék az ég Hív egy elveszett nemzedék Elátkoztak minket, szenvedtünk sokat Tépjük le kezünkrõl a rozsdás láncokat Vérrel festett törvény soha nem változhat Nem adjuk fel, megõrizzük álmainkat Nehéz, és sötétbõl lesnek rád Még élsz, de alegvégén ott várunk majd rád! Várunk rád, villámfényes éjszakán Álmodtál, a lelkünk tovaszáll Szállj fel hát! A holdfény hófehér Szíved harcra kél Legyen kék az ég Hív egy elveszett nemzedék A holdfény hófehér Ez egy álomszínû fény Tengerkék az ég Hív egy elveszett nemzedék Elveszett nemzedék Elveszett nemzedék 04. Száműzött
Szürke felhõk alatt
Naptalan világ elõtt Ott áll az ifjú A sötét falak mögött Kitaszított lélek Fájdalmas emlékek Hordozza a sorsát Örökké vérzõ sebet Kísért a múlt szele A harag szelleme Kergeti szüntelen Hatalma végtelen Végsõ ütközet Ádáz ellenfelek Kit egykor úgy szeretett Meg kellett õt õlnie Szemében bánat lángja ég Fáj, mar, tép Kiégett lelkét viszi a szél Szívében nem gyúl új remény Számûzött lélek Kínzó tény Az átok benned él Nem tudta eddig még A napvilág milyen szép De a hazug évekért Méltó a büntetés Elindult, útra kélt Fejében száz emlék Mindent megtenne azért Hogy visszakapja az életét Szemében bánat lángja ég Fáj, mar, tép Kiégett lelkét viszi a szél Szívében nem gyúl új remény Számûzött lélek Kínzó tény Az átok benned él Szemében bánat lángja ég Fáj, mar, tép Kiégett lelkét viszi a szél Szívében nem gyúl új remény Számûzött lélek Kínzó tény Az átok benned él Benned él 05. Jégkirály
Megfagyott szívedben izzik a vágy
Kiéhezett lelkednek otthont találj Sötét életed és nagyon sivár Vigyázz, mert rossz úton jár! Hidd el, hogy tovább ez így nem mehet Tárd fel hát lelked, hisz jobb lesz úgy neked Feledd a múltat, és jöjj közénk És végre felolvad a jég! Jégkirály! Tépd le a láncot, mely fogvatart! Jégkirály! Gyújtsd meg a szíved, mit hó takart! A lelked mást akar A gonoszság sötét és rosszat ígér Jéghideg testedben él A segítség most néked semmit nem ér Átkozott rabságban élsz A gonoszság sötét és rosszat ígér Törj ki az életedért! A hó és a jég akkor aludni tér Álmodban kigyúlt a fény Jégkirály, szeresd az életed, van remény! Jégkirály, rabságod véget ér! Jégkirály! Szeresd az életed, hisz van remény! Jégkirály! Rabságod most véget ér! Véget ér Véget ér A gonoszság sötét és rosszat ígér Jéghideg testedben él A segítség most néked semmit nem ér Átkozott rabságban élsz A gonoszság sötét és rosszat ígér Törj ki az életedért! A hó és a jég akkor aludni tér Álmodban kigyúlt a fény Jégkirály! Tépd le a láncot, mely fogvatart! Jégkirály! Gyújtsd meg a szíved, mit hó takart! A lelked mást akar A gonoszság sötét és rosszat ígér Jéghideg testedben él A segítség most néked semmit nem ér Átkozott rabságban élsz A gonoszság sötét és rosszat ígér Törj ki az életedért! A hó és a jég akkor aludni tér Álmodban kigyúlt a fény Feledd a múltat És jöjj közénk És végre felolvad a jég 06. Miért Nem Én Lettem?
Nézz rám, mosolyogj! Tiltott gyümölcs vagy
Remegve vártam, hogy megérintselek Minden álmom megölted, mikor láttam Hogy másfelé fordultál, én csak álltam nélküled Sokkal rosszabb, kegyetlenebb érzés Ahogy felötlik bennem egy kérdés Miért nem én lettem Akit egészben elfogadsz, mint rég A múltam fojtogat Ahogy a virág kitárja szép szirmait Mint egy madár, mely próbálja szárnyait Olyan voltál és veszett vérebbé váltam Tudom, hogy másé vagy már, ne tagadd, láttam! Sokkal rosszabb, kegyetlenebb érzés Ahogy felötlik bennem egy kérdés Miért nem én lettem Akit egészben elfogadsz, mint rég A múltam fojtogat Miért nem én lettem Akit tiszta szívvel elfogadsz Miért van az, hogy más fontosabb? Sokkal rosszabb, kegyetlenebb érzés Ahogy felötlik bennem egy kérdés Miért nem én lettem Akit egészben elfogadsz, mint rég A múltam fojtogat Miért nem én lettem Akit tiszta szívvel elfogadsz Miért van az, hogy más fontos? Miért nem én lettem Akit egészben elfogadsz, mint rég A múltam fojtogat Miért nem én lettem Akit tiszta szívvel elfogadsz Miért van az, hogy más fontosabb? Valaki más volt?! 07. Túlvilági Üzenet
Szállj felénk, állj elénk
Válassz egy testet, melybe visszatérsz Ha élni akarsz a halál után Keresd meg önmagad, hogy rátalálj Fagyos csendben, magányosan élsz De most vár a fény az alagút legvégén Túlvilági üzenet A sors könyvében mi lehet? Túlvilági üzenet Magadnak írtad, ne feledd! Ne várj! A sorsod látom már Itt nem segít a szó Hidd el, így lesz jó Reinkarnáció! Kígyó is lehetsz, vagy skorpió Szikla, magas hegy, vad folyó Választanod kell, hogy újra élj Válaszd önmagad, most ne félj! Fagyos csöndben, magányosan élsz De most vár a fény az alagút legvégén Túlvilági üzenet A sors könyvében mi lehet? Túlvilági üzenet Magadnak írtad, ne feledd! Ne várj! A sorsod látom már Itt nem segít a szó Hidd el, így lesz jó Reinkarnáció! A vakító fény téged hívogat Testedbõl kiléptél, jó utat! Félsz, lelked már távol jár Nem lehetsz, aki voltál, többé már! Fagyos csendben, magányosan élsz De most vár a fény az alagút legvégén Túlvilági üzenet A sors könyvében mi lehet? Túlvilági üzenet Magadnak írtad, ne feledd! Ne várj! A sorsod látom már Itt nem segít a szó Hidd el, így lesz jó Reinkarnáció! 08. Néró
Izzik az ég
Az éjjelbõl nappal lesz Fény és sötét Járja a táncot Most szólít a vér Az õrület tombol És nincs vége még Nézem, hogy mit tettem én Fejemben ég Tombol a gyûlölet Isten vagyok! Érzem az erõt A parancsom szól Mindenki reszketve borul elém Halljátok szavam! Nézz hát szét, pusztulás vár Sok vér hull kezemtõl még A holtak most várnak rám A keresztek hulljanak hát! Gyilkos! Gyilkos! Nem is ember! Gyilkos! Gyilkos! Keze fegyver Gyilkos! Gyilkos! Nekünk nem kell! Õrült gyilkos, köztünk él Üszkös romok A füstölgõ házak közt Nem akarom A száz súlyos láncot Mert lelkem nehéz A visszaút eltûnt És itt van a vég Várom, de nem gyullad fény Nézz hát szét, pusztulás vár Sok vér hull kezemtõl még Népem s hazám Tisztuljon, rohadjon el! A holtak most várnak rám Hívnak már Róma enyém! A keresztek hulljanak hát! 09. Élünk Még
Látod, élünk még
Tûz most újra ég Hallgasd hát most meg Életünk értelmét Az õsök vérével Új korok mérgével Írták a végét meg Életünk könyvének Felkeltünk újra, mert a vérünk erre kért Éljünk hát úgy, ahogy rég Támadjon fel sírjából, aki bátor és remél És ráköszönt az õsi szenvedély Szenvedély Itt van, érezd hát Múltad háláját Állj meg, ne menj tovább! Idáig vártunk rád! Fáradtan, éhezve Tüskéktõl vérezve Reménnyel megtelve Állunk most fegyverbe Felkeltünk újra, mert a vérünk erre kért Éljünk hát úgy, ahogy rég Támadjon fel sírjából, aki bátor és remél És ráköszönt az õsi szenvedély Mint a sólyom az eget, úgy hasítja szét Szívünket az igaz cél Most sötétség van és itt mindenki fél De eljön majd újra a fény Kinyújtott kezünk segítségre vár Barát kell, testvéri láz! Szemünket kinyitva kiáltsuk hát Miénk az igaz világ! Felkeltünk újra, mert a vérünk erre kért Éljünk hát úgy, ahogy rég Támadjon fel sírjából, aki bátor és remél És ráköszönt az õsi szenvedély Mint a sólyom az eget, úgy hasítja szét Szívünket az igaz cél Most sötétség van és itt mindenki fél De eljön majd újra a fény Kinyújtott kezünk segítségre vár Barát kell, testvéri láz! Szemünket kinyitva kiáltsuk hát Miénk az igaz világ! Mint a sólyom az eget, úgy hasítja szét Szívünket az igaz cél Most sötétség van és itt mindenki fél De eljön majd újra a fény Kinyújtott kezünk segítségre vár Barát kell, testvéri láz! Szemünket kinyitva kiáltsuk hát Miénk az igaz világ! Miénk az igaz világ! Miénk az igaz világ! 10. Csillagfény
Lassan eltûnt minden fény
És rámborult az éj Az óceán végtelen tükrén Nincs iránytûm, nincs remény Gyúlj ki, csillagfény Vezess tovább, nélküled elvesznék Az éjszaka börtönbe zár Fényedre vár A vándor indulna már Várnak még rá A világ vár még rám Magába szív az üresség A csendet vad szél tépi szét Szomorú, szürke most az ég Nem tudom, hol vagyok Hisz fényed nem ragyog Merre vagy, miért nem láthatom? Az éjszaka koromsötét Fényedre vár A vándor indulna már Várnak még rá Várnak még rám Ragyogjon fényed felém Ezüstszín tündöklés A vándor végül hazatér A vándor úgyis hazatér Mély, gonosz sötétség Hideg, vad hullámverés Egy vágy sodor a végtelen felé A felhõfátyol szétszakadt Mutasd végre önmagad A biztos part csak egy pillanat Az éjszaka koromsötét Fényedre vár A vándor indulna már Várnak még rá Várnak még rám Ragyogjon fényed felém Ezüstszín tündöklés A vándor végül hazatér A vándor úgyis hazatér Az éjszaka koromsötét Fényedre vár A vándor indulna már Várnak még rá Várnak még rám Ragyogjon fényed felém Ezüstszín tündöklés A vándor végül hazatér De végül úgyis hazatér |