Thy Catafalque - Geometria lyrics
Tracks 01. Hajnali Csillag
02. Szamojéd Freskó 03. Töltés 04. Gőte 05. Sárember 06. Hajó 07. Lágyrész 08. Sík 09. Balra A Nap 10. Tenger, Tenger 11. Ének A Búzamezőkről 01. Hajnali Csillag
Kamra mélye óriás tér,
sűrű redőben zárult világ. Sejtek közt alszunk, dunyhában fény, piroslón táncol, piroslón táncol még. Szálas erdő, messziség, szeles fákon jár a hajnali csillag. Megfürösztöm szívemet, deres dombon ballag hajnali csillag. Ünneplőbe öltözöm, kertem nyílik néked, hajnali csillag. Fehér ingem, mint a hold, ablakomban várlak, hajnali csillag. 02. Szamojéd Freskó
Nincsen semmi más,
kúp van és gúla. Testem rejtekéből kitör a félelem. A tudás mit sem ér, a semmiből vétettem. Száraz magom hull a fekete sárba. A Holdon túli hatalmas terek, néma csarnokok tükrében állsz. 03. Töltés
Álmomban Makóra busszal járok én is,
néha űrhajóval, de most busszal mégis. Leszállok a hídnál, ahol soha senki - két sor nyárfa jobbra, odáig kell menni. Mert két sor nyárfa őriz minden kósza lelket, ha a test ezt a várost elhagyta, mert kellett menni vagy meghalni, ki erre, ki arra. A töltésen vonat fut nagy, kék csillagokba, és más titokzatokba, és más titokzatokba. De jó visszajönni! Nyárfák közt repülni! Lesz még szőlő mégis, lesz még lágy kenyér is! És ha eljössz, világvége, itt találsz majd engem, nyárfák közt a szélben zúg, csak zúg a lelkem. Mert két sor nyárfa őriz minden kósza lelket, ha a test ezt a várost elhagyta, mert kellett menni, vagy meghalni, ki erre, ki arra. A töltésen vonat fut üvegcsillagokba, és más titokzatokba, új titokzatokba, más titokzatokba, új titokzatokba. 04. Gőte
[Instrumental]
05. Sárember
Ez a kép jegenyefa régen
lapul a levélen, lapul a halál Leszáll majd, leszáll Leszáll majd, leszáll Ez a kép madarak a ködben hetvenötben, deres a határ Előttem megáll előttem megáll Ez a kép vonalak a földben utak a tenyérben, gomolyog az ár Homály csak, homály Homály csak, homály Rohanok, futok a sötétben szememen a csillag, szívemen a sár Kitárul, bezár bezárul, kitár 06. Hajó
Égi, égi hajó. Élni, élni a jó.
Úszik, úszik elő, árad, árad elő földre, földreverő élet, életeső. Itt az, itt az idő. Ott az, ott az idő. Tíz és tízezer év mégsem, mégsem elég, ha árad, árad a lét és zúdul, zúdul a lét. Száz és százezer év, nem-nem, az sem elég, hisz árad, árad a lét, még zúdul, zúdul a lét. Illan, röppen a vágy, tán holnap másra talál, de ébredj, jöjj ki a napra kedves, titkain át nyílik, lángol a nyár, hogy éljünk tízezer évig, éljünk százezer évig, végig zeng a világ. 07. Lágyrész
És az éjszaka végül
felemészti az égbolt peremén a vigyázók sziluettjeit is. Hova futsz, ha a lágyrészt feloldja majd a mélység? Feltárul a kozmosz felfoghatatlanul. 08. Sík
Zászlód fehér és fehérebb,
fészekben űr: végtelen. Felhők alatt sós vitorla. Túl mindenen, lázon, álmon, tengerszemű, jó király, rög-messzeségbe útnak indulsz. Úgy múlik el lám ez élet, úgy süllyed el, mint a hó - friss földeken, új rögökbe. Friss földeken, tiszta földeken. 09. Balra A Nap
Felszálló vadludak,
alkony omlik a nádra. Vérvörös napfolyam zúdul szerte-szerteszét. Nincs sok erő. Nincs sok idő. Édes, édes a múlt, hajad közt szél szalad. Ágyat vet a mindenség, lassú, lassú, lassuló. Édes, édes ez ősz, tenyeredben fordul a gőte. Mosolygó mindenség, lassú, lassú, lassuló. Nincs sok erő. Nincs sok idő. Csókod esti nap, melegét hozod el a szádban, mosolygó mindenség, lassú, lassú, lassuló. Balra a nap nyugszik, balra a nap nyugszik. Jobbra pedig kél, jobbra pedig kél. 10. Tenger, Tenger
És a hullámokból megérted,
hogy a sötét mindig elérhet, de a világ képzelet, hát napot képzelj, s életet. Engem melléd, hogyha kell, én így képzellek téged el, és a hullámokból megérted, hogy a napfény mindig elérhet, és a hullámokból megérted, hogy a napfény mindig jön érted. Nézz fel, nézz fel. 11. Ének A Búzamezőkről
Felnőnek végül mind a fenyők,
zúg a daluk mélységes rétegeken át. Karjuk úszó felhők felé lendül, és lengnek mind egyszerre, lassan. Éneklő fenyves zúgó moraja, mesehangja körbe-körbe. Mint melegcsókú nyári széllel dőlnek boldogan aranyhajú búzamezők a föld szomorú szívére, úgy zúg a daluk az én nyelvemen! Búzamező, napban, arany szélben zúgó-súgó búzamező, jaj hogy sajog szívem érted. Szép szeretőm, ringó, meleg tested élő élet, bánat s rejtelem. Búzamező, napban, örök szélben zúgó-súgó búzamező, jaj hogy sajog szívem érted! Szép szeretőm, ringó, meleg tested élő élet, bánat s rejtelem. |